Hogyan létezik a múltunk

Múltunk tényleg úgy létezik, ahogyan mi emlékszünk?

Mi mindenre emlékszel a tegnapodból?

• Emlékszel milyen volt felébredni?
• Mi volt az első érzésed ébredéskor?
• Miért azt a ruhát vetted fel, mi alapján döntöttél? 
• Minden egyes pillanatot fel tudsz idézni a tegnapból?

Néha megtörténik. Vannak dolgok amiket fel tudsz idézni, és vannak, amiket nem. 

Főiskolás koromban, készültem egy buliba. Azon gondolkodtam, mit is vegyek fel, melyik ruha az, ami mostanában nem volt rajtam. (Természetesen akkor 7 napból 4 napot jártunk valamilyen buliba. Persze nem ugyanoda, és nem is mindenkit ismertem, vagy tudhattam, ha kedden ott volt a buliban, akkor pénteken is ott lesz.) Ott motoszkált bennem az érzés, hogy nem mehetek ugyanabban a ruhában. Mit fognak szólni?

Majd elkezdtem felidézni a barátnőim ruháját: emlékszem, miben voltak egy héttel ezelőtt, vagy 4 nappal ezelőtt? Rájöttem, fogalmam sincs. Ha én nem tudom, akkor nyugodtan felhúzhatom a kedvenc felsőmet a kedvenc nadrágommal. Így is tettem, boldogan mentem el a buliba. Ahol senki nem szólt, hogy ez volt rajtad ekkor és ekkor.

Volt egy fiú, aki körülöttem legyeskedett. Elmesélem neki, hogyan is indultam el a buliba, és milyen ostobaságon aggódtam, hogy valaki tudja majd mikor volt rajtam ez a ruha. Természetes Ő tudta! Meg is mondta mikor volt rajtam.

Miért is emlékezett rá? Mert neki fontos voltam, mindent megjegyzett, ami velem kapcsolatos volt. Szépnek, vonzónak talált, szeretett volna velem lenni. Érzelmileg érintett volt. Nem mellesleg nagyon magas az intelligencia szintje.

Mit jegyzünk meg a múltból, ami valamiért fontos számunkra? Érzelmileg megérint minket, vagy a túl élési ösztön miatt. Egyszerűen kell. 

A család így tudta túl élni, nekem is ezt kell tennem.

Megégetett a tűz. Általában egyszer, mert utána tudod, hogy az fáj, nem éri meg játszani vele. Megéget egy kapcsolat, utána már nem egészen ugyanúgy mész bele a következőbe, már óvatosabb vagy. Pedig a tűzön meg lehet sütni az ételt, ami táplál. Mégsem erre emlékezünk. A kapcsolatban töltött jó dolgokra sem emlékezünk. A fájdalom jobban megmarad, nem szeretnénk újra átélni. Az agyunk megvéd bennünket. Az a feladata, hogy életben tartson minket, megkíméljen a következő fájdalomtól.

Ezért emlékszünk túlnyomó részt a fájó, szorongó, rossz emlékekre, és tűnnek el a jó dolgok. Pedig azok is ott vannak. A családállítás ebben segít, hogy befogadjuk a múltat, úgy ahogy van és nem csak túl élni akarjunk, hanem élni! Megengedjük magunknak, hogy éljünk és élvezzük az életet, anélkül hogy a múlt árnyai ott legyenek folyton. 

Ja, és hogy ne azon járjon az agyunk,  "mit fognak szólni?"

Erről részletesen a következő cikkemben olvashatsz. Kövess be Facebookon és Instagramon.